Nemi herpesz

A nemi herpesz egy vírusos fertőző betegség, amelyet a herpes simplex vírus (HSV) 1. vagy 2. típusú.

A nemi herpesz átvitele hüvelyi, anális vagy orális szex során fordulhat elő. Az anyától a magzatig (transzplacentális transzmisszió) is függőleges átvitel szintén lehetséges. Annak ellenére, hogy a személyes higiéniai tárgyak, megosztott ételek vagy közszolgáltatások (például WC -k, szaunák vagy úszómedencék) átadását elméletileg lehetséges, nagyon valószínűtlennek tekintik.

Az inkubációs periódus (a fertőzés és a tünetek megjelenése közötti idő) általában két -tíz napig terjed.

Az elsődleges nemi herpeszfertőzés esetén a tünetek közé tartozik a fájdalom és az égés a vírus belépésének helyén, majd a szöveti duzzanat. Néhány napon belül folyékony hólyagok jelentkeznek. Ezeket a tüneteket láz és szisztémás betegség általános jelei, például fejfájás, fáradtság és rossz közérzet kíséri. A hólyagok végül megszakadnak, és élénkvörös fekélyeket hagynak hátra, amelyek általában 2–3 héten belül gyógyulnak.

A nőkben a vulva, a hüvely, a méhnyak és a húgycső leggyakrabban érinti. A férfiakban a fertőzés általában a húgycsőre vonatkozik.

A nemi herpesz azonban nem mindig jelenik meg a tünetekkel. Sok ember hordozhatja a vírust, vagy tünetmentes fertőzést tapasztalhat, amelynek során még mindig képesek a vírust a szexuális partnereknek továbbítani.

A visszatéréseket más fertőzések, hideg expozíció, érzelmi stressz vagy alkoholfogyasztás válthatja ki. A visszatérő kitörések általában enyhébbek, mint a kezdeti fertőzés, kevesebb és kisebb sérülésekkel, amelyek gyorsabban gyógyulnak.

újszülött herpesz nagyon súlyos lehet, különösen, ha az anya a terhesség harmadik trimeszterében szerzi meg a fertőzést. A vírus súlyos neurológiai károkat vagy akár halált okozhat az újszülöttben. Ha a nemi herpeszeket terhesség alatt diagnosztizálják, akkor a szülés előtt ajánlott vírusellenes kezelés. Ha a kitörés a születési idő közelében történik, akkor a császármetszésnek általában azt javasoljuk, hogy csökkentsék az újszülött átvitel kockázatát.

A klinikai tünetek mellett laboratóriumi módszereket is alkalmaznak diagnózishoz, beleértve a PCR-t (polimeráz láncreakció), a vírustenyészt és az ELISA-t (enzimhez kapcsolt immunszorbens vizsgálat).

kezelése általában antivirális gyógyszerek, például aciklovir (Zovirax) alkalmazását foglalja magában, amelyeket szájon át és topikálisan is beadnak. Interferon-alapú kenőcsök is használhatók, és antibakteriális szereket lehet felírni a másodlagos bakteriális fertőzések megelőzésére. Az E és C -vitamin, valamint az interferon -induktorok (például Neovir, Reeron) alátámaszthatják az immunválaszt. A remisszió során gyakran ajánlott immunmodulátorok és biostimulánsok. A herpesz vakcinák rendelkezésre állnak specifikus profilaxishoz.